A Nyugat-Nílusi láz emberekben és állatokban

Nyugat-Nílusi láz vírus

A Nyugat-Nílusi láz kórokozója

Bevezető

A nyugat-nílusi láz különféle madárfajokban, lóban, alkalmanként apró emlősökben és emberben szórványosan előforduló, flavivírus (Flaviviridae) által okozott betegség, amelyet szúnyogok és egyéb vérszívó ízeltlábúak terjesztenek és tartanak fenn. A betegség Afrikában és Ázsia egyes területein endémiás formában fordul elő, de az elmúlt években a betegség megjelent Európában és a nyugati féltekén is. A vektorok vérszívás során fertőzik a különféle madárfajokat, amelyekben a vírus felszaporodik, s a vándormadarak a vírus nagyobb távolságra való elhurcolásában is szerepet játszanak. A madarak, fogékonyságuktól függően általános megbetegedés tüneteit mutatják és elhullanak vagy túlélnek. A lovak, emberek és az egyéb emlősök is rovarcsípés révén fertőződnek, lovakban encephalitis alakul ki, az állatok lázasak, ataxiásak, túlérzékenység és bénulás jelentkezik. Emberben a megbetegedés általában enyhe, lázzal és influenzaszerű tünetekkel jár, de esetenként meningitis és meningoencephalitis is kialakulhat. Az ember megbetegedésének a megelőzésében a szúnyogirtásnak van döntő jelentősége, a lovak és a madarak számára pedig genetikailag módosított vírustörzseket, ill. inaktivált vírust tartalmazó vakcinákat is előállítottak.

 

A nyugat-nílusi vírus ciklusa

 

Romániában már két halálos áldozata van a nyugat-nílusi vírusnak, és további hét embert fertőzött meg ott. Magyarországon a vírus okozta megbetegedésből eredő halálesetet nem regisztráltak. A vírus magyarországi és európai jelenléte már régóta ismert. 2003 óta minden évben megjelenik Magyarországon, és jellemzően azokban a megyékben okoz megbetegedést, amelyek területén a költöző madarak tömegesen fordulnak elő. A betegséget ugyanis azok a szúnyogok viszik át az emberre, amelyek egyaránt csípik a madarakat és az embereket. A vírus emberről emberre közvetlenül nem terjed, azt kizárólag egyes szúnyogfajok terjesztik. A nyugat-nílusi vírus által okozott humán betegségnek nincsenek speciális tünetei, azok megegyeznek az egyéb vírusos megbetegedések tüneteivel. Általában láz, fejfájás, izomfájdalom jelentkezik a fertőzöttnél, és a vírus agyvelő-, valamint agyhártyagyulladást is okozhat. A súlyos tünetek legtöbbször azoknál a betegeknél jelentkeznek, akiknek gyenge az immunrendszerük. Előfordulhat az is, hogy valaki átesett ugyan a fertőzésen, de nem jelentkeztek nála komolyabb tünetek, vagy "lábon" kihordta a betegséget. A betegség vérből kimutatható, lappangási ideje két naptól két hétig terjedhet. Kezelése pedig csak tüneti lehet: enyhébb lefolyású megbetegedésnél a láz csillapítása, sok folyadék bevitele. A Nyugat-Nílusi vírust (West Nile Virus) elsőként a Nyugat-Nílus környékén, Ugandában izolálták 1937-ben egy lázas tüneteket mutató nőből; innen ered a vírus elnevezése. Évekkel később más országokban is felismerték és izolálták, így például az 1950-es években Egyiptomban mutatták ki szúnyogokból, madarakból és emberekből egyaránt. Járványos megbetegedéseket okozott 1962 nyarán Franciaországban, lovakban, 1960-as évek végén lovak, vadmadarak és emberek körében is Portugáliában, valamint számos más európai, ázsiai országban is. 1999 óta Észak-Amerikában is regisztráltak Nyugat-Nílusi vírus által okozott fertőzéseket. Néhány év alatt az egész amerikai kontinensen szétszóródott, Kanada északi területei kivételével a Tűzföldig. 2003-ban az USA-ban 9 862 humán megbetegedést és 264 halálesetet regisztráltak. Ugyanez a helyzet Afrikában, Közel-Keleten és Európában is. Ismételten megjelentek lovakban járványok Olaszországban, Franciaországban, és 2005-ben Magyarországon is észlelték libaállományokban, valamint emberekben okozott savós agyhártyagyulladást is. Lovakban Magyarországon még nem fordult elő.

 

Szúnyogok a terjesztő vektorok

A West-Nile vírus terjesztői, vektorai a szúnyogok. Valódi vektorok, bennük a vírus generációkon keresztül fennmarad. Fogékony rá valamennyi vadon élő madárfaj, különösen érzékenyek a varjak. De megtalálhatók gólyákban, darvakban, verebekben, fecskékben. Izraelben meggyűrűzött gólyák Európában befogva szeropozitívnak bizonyultak, sőt, a vírust is izolálták. Úgy néz ki, hogy a kontinensek között a gólyák szállítják a vírust. Ez ideig több mint 30 madárfajról mutatták ki, hogy a vírust tartósan hordozni képes. A madarak és a szúnyogok között cirkulál ez a vírus. A madarak egy része nagyon fogékony, és el is hullik, más részük, pl. a gólyák kevésbé érzékenyek, megbetegedhetnek, de hordozók is lehetnek.

Hazánkban egyre több solymásznál jelentkezik a betegség héjában, karvalyban, míg más ragadozó madarakban alig fordul elő.

A vírus genetikailag viszonylag fiatal, a szakemberek szerint párszáz éves, de ez már elég lehet ahhoz, hogy a gazdafajok ellenálló képessége között különbségek mutatkozzanak. Bár a madárinfluenza esetleges –a média által felfújt– veszélyéhez képest a nyugat nílusi vírus inkább jelenthet valós veszélyt az emberre, itt is csak a nagyon legyengült ellenállóképességű emberek betegednek meg, és a halálozások aránya a betegség elterjedéséhez képest nagyon kicsi. A sokkal gyakoribb és mindenütt jelen lévő humán influenzavírusok több áldozatot szednek egy-egy nagyobb városban évente, mint a két betegség együttvéve az egész világon.

 

Klinikai tünetek

Madarakban, lóban és emberben a szúnyogcsípést követően a vírus lokálisan, ill. a regionális nyirokcsomókban vagy lymphoid sejtekben elszaporodik. Szóródik és viraemia alakul ki. A viraemia során láz, étvágytalanság, bágyadtság, nagyfokú elesettség alakul ki. Az állatok egy része, és az emberek ezzel a betegséget általában átvészelik, és nincs több tünet. Az állomány egy részében, különösen kacsa és libaállományokban, de fácánokban, fürjben, fogolyban, és kivételesen csirkében is, valamint héjában idegrendszeri tünetek léphetnek fel, görcsök, imbolygó járás, inkoordinált mozgás, elhullás. Szemben a baromfipestissel és a madárinfluenzával nincs hasmenés, de az idegrendszeri tünetek hasonlóak lehetnek.

 

Gyógyítás

Csak tüneti kezelés alkalmazható. Emberben szerencsére csak savós agyhártyagyulladást észleltek eddig idehaza némi tarkófájdalommal, nagyfokú fejfájással, kötött mozgással, de komolyabb maradandó idegrendszeri elváltozások nem alakultak ki.

Lovakban az esetek egyharmadában vérzéses agyvelőgyulladás alakul ki, és a lovak jelentős része el is pusztul. Szerencsére hazánkban még nem volt.

 

Megelőzés védekezés

A szúnyogokat irtani kellene. A Bacillus thüringiensis baktérium a szúnyogok elleni szelektív biológiai védekezésre alkalmas, de magas költsége miatt korlátozott a használata.

Franciaországan, Izraelben előállítottak sejttenyészetben elszaporított West-Nile vírus inaktiválásával oltóanyagokat, mellyekel kétszer egymás utáni vakcinázással 95%-os védettséget lehet előidézni. Szükség esetén kacsa- liba- pulykaállományokat lehet vakcinázni. Lovakban már most is van forgalomban oltóanyag. Emberben marad a szúnyogcsípés elkerülése, szúnyogháló, szúnyogirtás.

Díszmadarak, solymászmadarak esetében -amíg nincs forgalomban madarakra vakcina- a szúnyogoktól való védelem a szúnyoghálón kívül, a rovarokat riasztó ivermektin hatóanyagú készítmény injekciós, vagy a bőrre cseppentett alkalmazásával, piretroid hatóanyagú rovarriasztó sprayvel, és a bőrön a szúnyogok számára is kellemetlen szagot árasztó Polybé tabletta adagolásával kísérelhető meg, a tapasztalatok szerint változó sikerrel.

 

Nyugat-Nílusi láz megbetegedések Európában 

A Közegészségügyet Érintő Állategészségügyi Intézkedések Tudományos Bizottságát kérték fel, hogy készítsen összefoglalót a Nyugat-Nílusi vírus európai járványügyi helyzetéről. E bizottság tudományos szakvéleményét 2003. április 15-én fogadták el (publikálva az EU honlapján).

Az Orvosbiológiai Termékek és Berendezések Tudományos Bizottságát felkérték, hogy készítsen szakvéleményt az encephalitist okozó Nyugat-Nílusi és más, ízeltlábúak által terjesztett vírusok potenciális hatásairól, a vér- és szervadományok biztonságáról az Európai Unióban. Ezt a tudományos szakvéleményt 2003. október 16-án fogadták el (publikálva az EU honlapján).

A Nyugat-Nílusi vírusról illetve heveny agyvelőgyulladást okozó más vírusokról gyűjtött információk körének szélesítése és frissítése érdekében az Európai Bizottság 2003. január 20-21-én „Arbovírus -köztük Nyugat-Nílusi vírus- fertőzések és közegészségügyi hatásuk Európában” címmel értekezletet szervezett, melyre nemzetközi szakértőket hívtak, hogy jellemezzék a betegség epidemiológiáját és alakítsanak ki konszenzust a jövőben bevezetendő legszükségesebb intézkedésekről.

Bizonyos, hogy a mediterrán területeken előfordul a Nyugat-Nílusi vírus. 2003 októberében Franciaországban lovak és emberek között azonosítottak a Nyugat-Nílusi vírus által okozott megbetegedéseket. Ez aggodalmat keltett a tekintetben, hogy a mediterrán tengerpart európai oldalának egyes szakaszain újra felbukkanhat a Nyugat-Nílusi vírus. Az EU Korai Riasztó és Reagáló Rendszere segítségével azonnal eljuttatták minden tagország nemzeti egészségügyi hatóságához az ezen eseményről gyűjtött szakmai információkat azért, hogy elősegítsék a fertőzés lehetséges forrásának azonosítását és megalapozzák a válaszlépéseket. A tagországok nemzeti egészségügyi hatóságai azonnal reagáltak, Franciaországban két ember (egy igazolt és egy valószínűsíthető) és három ló megbetegedését (egy igazolt és két valószínűsíthető eset) azonosították, melyek azt sugallták, hogy az expozíció Franciaország Var régiójában (Földközi tengeri partvidék) történt.

 

Nyugat-Nílusi láz megbetegedések Magyarországon, 2008.

Az OEK Vírusdiagnosztikai osztályán működő Virális Zoonózisok Nemzeti Referencia-laboratóriumában 2008. szeptember 19-én diagnosztizálták az első két, 2008-ban kezdődött nyugat-nílusi láz megbetegedést. Az ezt követően, október 18-ig diagnosztizált összesen 12 megerősített nyugatnílusi láz eset (az esetdefiníciót l. a mellékletben) kísérőirata és az illetékes epidemiológusok által elvégzett járványügyi vizsgálat során összegyűjtött információk alapján a következők állapíthatók meg:

A megbetegedések közül hét augusztusban, öt szeptemberben fordult elő, az első beteg tünetei augusztus 12-én kezdődtek (ábra). A betegek kétharmada férfi, egyharmada nő volt. A legfiatalabb beteg 16 éves, a legidősebb 80 éves (medián 52 év). 11 betegnél a megbetegedés a láz mellett idegrendszeri tünetekkel is járt. Ezen 11 esetben a vírusvizsgálat kérő lapon a beküldő orvos által megadott iránydiagnózisok a következők voltak:

- meningitis serosa – 5 beteg,

- encephalitis – 4 beteg,

- meningoencephalitis– egy beteg,

- kullancsencephalitis – egy beteg.

Egy esetben infectio virosa volt az orvos által feltételezett diagnózis. Minden beteg meggyógyult.

Három megbetegedés fordult elő Hajdú-Bihar megyében, két-két megbetegedést diagnosztizáltak a fővárosban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, egy-egy esetet derítettek fel Csongrád, Pest megyében, továbbá Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megyében. Tehát az előző évben tapasztaltaktól eltérően a betegség megjelent a Dunántúl északi és nyugati részén is (térkép).

Ezideig a 12 beteg közül hétnél történt részletes járványügyi vizsgálat, amelynek eredménye alapján megállapítható, hogy egyik beteg sem járt külföldön a megbetegedését megelőző három hétben. Vért, vérkészítményt, szövetet, szervet nem kaptak. Sárgaláz és kullancsencephalitis elleni oltásban egyik beteg sem részesült (a nyugat-nílusi láz vírusa a

Flaviviridae családba tartozik, ezért az e családba tartozó egyik vírus ellen termelődött ellenanyagok befolyásolják a család másik vírustagja által okozott megbetegedés lefolyását). A környezetben magas lázzal, idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedés nem fordult elő. Hét betegnél szerepelt a kórelőzményben szúnyogcsípés.

Mind a 12 esetben magas titerben mutatták ki a savómintákból a nyugat-nílusi vírus ellen termelődött, specifikus ellenanyagokat, így a Vírusdiagnosztikai osztályon működő Virális Zoonózisok Nemzeti Referencia-laboratóriumában elvégzett diagnosztikus vizsgálatok mind a 12 esetben megerősítették a nyugat-nílusi vírus által okozott aktuális megbetegedést. További 5 betegnél folynak a vizsgálatok a nyugat-nílusi vírusfertőzés kizárása, illetve igazolása céljából.

 

Új humán vakcina a Nyugat-Nílusi vírus ellen

Német kutatók Matthias Giese vakcinatervező vezetésével kifejlesztettek egy DNS-alapú oltóanyagot a rettegett Nyugat-Nílusi vírus (West Nile virus, WNV) ellen, amely állatokról terjedhet az emberre. A vakcina egyedülállósága, hogy a betegség kialakulása után is hatékony terápiás tulajdonságú.

A SARS, a madárinfluenza és az ebola – a halálos vírusfertőzések - egyre gyakrabbá válnak, és máig nincs minden kórokozó ellen oltóanyag. A vírussal terjedő betegségek egyik legsúlyosabb csoportját képezik a zoonózisok, az állatról emberre terjedő fertőzések. Ilyen fertőzésért felelős a Nyugat-Nílusi vírus is, melyet először Ugandában azonosítottak 1937-ben. A vírust 1999-ben hurcolták be az USA-ba, és öt év alatt szétterjedt egész Észak-Amerikában. Nagy a kockázata annak, hogy világszerte is elterjed. Amerikai megjelenése óta körülbelül 400 ember halt meg a Nyugat-Nílusi vírussal való találkozás után. Egy új oltóanyag azonban védelmet jelenthet.

A Fraunhofer Sejtterápiás és Immunológiai Intézet (Leipzig) tudósai fejlesztették ki a DNS vakcinát. Ebben a típusú vakcinában a kórokozókból kivont DNS molekulákat, az úgynevezett plazmidokat használják az oltásra az egész vírus helyett. Az antigének genetikai kódját tartalmazzák, amelyek antitestek képzésére serkentik a szervezetet. Így másolhatjuk le a vírus természetes fertőzési útvonalát a valódi betegség kialakulása nélkül.

Az oltás hagyományos módszere során a kórokozó elölt vagy legyengített formáját adják be az illető testébe, amely erre antitestek termelésével reagál, valamint kialakul a betegség elleni immunitás. Egy másik módszer olyan szérum beadása, amely már eleve tartalmazza ezeket az antitesteket, ám az ilyen vakcinák csupán megelőzésre alkalmasak. Az élő vakcinákkal ellentétben, amelyeknél fennáll a betegség kialakulásának kockázata, a DNS vakcinák teljes mértékben biológiailag biztonságosak. Továbbá a szervezet valamennyi védekezési mechanizmusát aktiválják, olcsón előállíthatóak és hűtőszekrény nélkül is tárolhatóak – így ideálisak szubtrópusi és trópusi éghajlaton is.

„Mivel az emberi immunrendszer nagyon hasonlít a többi emlőséhez, egy fajokon átívelő vakcinát fejlesztünk ki, amely mind az állat-, mind az emberorvoslás területén alkalmazható lesz majd. És a hagyományos oltóanyagokkal ellentétben a DNS vakcinákat mind profilaktikusan, mind pedig terápiás szerként is alkalmazhatjuk majd, ahol a betegség már kifejlődött” – közölte Dr. Giese. A Nyugat-Nílusi vírus elleni oltóanyag már átment az első teszteléseken. Dr. Giese arra számít, hogy a laboratóriumi kutatások 2009 végére befejeződnek. Ezután három további év kell majd a jóváhagyási eljárásig, beleértve a klinikai teszteléseket is. Végül remélhetőleg a világ első terápiás WNV vakcinája a piacra kerülhet.

 

 

Duvaxyn WNV vakcina

Nyugat-Nílusi láz elleni vakcina lovaknak

Európai Nyilvános Értékelő Jelentés (EPAR)

DUVAXYN WNV

EPAR-összefoglaló a nyilvánosság számára.

Ez a dokumentum az európai nyilvános értékelő jelentés (EPAR) összefoglalója. Azt mutatja be, hogy az állatgyógyászati készítmények bizottságának (CVMP) a benyújtott dokumentáción alapuló értékelése miként vezetett a készítmény alkalmazási feltételeire vonatkozó ajánlásokhoz.

Ez a dokumentum nem pótolja az állatorvosával való személyes megbeszélést. Amennyiben állata betegségével vagy kezelésével kapcsolatban további információra van szüksége, kérdezze meg állatorvosát! Ha Ön többet szeretne tudni a CVMP ajánlásainak alapjairól, olvassa el a (szintén az EPAR részét képező) tudományos indoklást!

Milyen típusú gyógyszer a Duvaxyn WNV?

A Duvaxyn WNV inaktivált nyugat-nílusi vírust tartalmazó vakcina (az inaktivált azt jelenti, hogy a vírust elölték, hogy ne tudjon betegséget okozni).

Milyen betegségek esetén alkalmazható a Duvaxyn WNV?

A Duvaxyn WNV lovak oltására szolgáló vakcina a nyugat-nílusi vírus elleni védelem elérésére. A vakcina csökkenti a viraemiás stádiumban lévő lovak számát (a véráramban vírust hordozó lovak). A vakcinát a ló nyakába intramuszkulárisan (izomba) kell beadni.

A Nyugat-Nílusi láz elleni oltás protokollja:

Alapimmunizálás:

- 1. oltás: 6 hónapos kor után.

- 2. oltás: az első oltás után 3-5 héttel később.

Ismétlő oltások: a második oltás után évente.

Hogyan fejti ki hatását a Duvaxyn WNV?

A Duvaxyn WNV egy vakcina. Amikor a vakcinát beadják a lovaknak, az állatok immunrendszere (természetes védekező rendszer) megtanulja, hogyan állítson elő antitesteket (különleges fehérjetípusok) a betegség leküzdéséhez. Ha a lovak a jövőben nyugat-nílusi vírussal érintkeznek, immunrendszerük gyorsabban lesz képes ilyen antitesteket termelni, ezáltal a betegséget is könnyebben fogják leküzdeni.

Milyen módszerekkel vizsgálták a Duvaxyn WNV-t?

A vállalat a vakcina alkalmazásával kapcsolatos laboratóriumi biztonsági vizsgálatokat fiatal (hathónapos) csikóknál és vemhes kancáknál is elvégezte. A vizsgálatok a vakcina biztonságos alkalmazását a lovaknál általában véve, illetve a fiatal (hathónaposnál idősebb) csikóknál és vemhes kancáknál egyaránt igazolták. Ezt követően számos terepvizsgálatot végeztek, amelyek szintén megerősítették a Duvaxyn WNV biztonságosságát, és igazolták hatásosságát a viraemiás lovak számának csökkentésében, így a betegség elleni védelemben is.

Milyen előnyei voltak a Duvaxyn WNV alkalmazásának a vizsgálatok során?

- A biztonsági vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a készítmény biztonságos lovak számára.

- Bizonyítást nyert, hogy a vakcina megvédi az állatokat a betegségtől, a viraemiás lovak számának csökkentése révén.

Milyen kockázatokkal jár a Duvaxyn WNV alkalmazása?

Néhány állatnál ideiglenes helyi reakciók léptek fel enyhe helyi (max. 1 cm átmérőjű) duzzanat formájában a beadás helyén, amik 1-2 napon belül felszívódtak. Néha fájdalom és enyhe levertség is jelentkezhet. Bizonyos esetekben kétnapos magasabb láz is előfordulhat.

Milyen óvintézkedéseket kell betartania annak a személynek, aki a gyógyszert az állatnak adja, vagy az állattal érintkezésbe kerül?

Véletlen öninjekciózáskor, lenyeléskor azonnal orvoshoz kell fordulni és meg kell mutatni az orvosnak a készítmény használati utasítását vagy címkéjét.

Mennyi időt kell várni az állat levágása és a hús emberi fogyasztásra való felhasználása előtt (élelmezés-egészségügyi várakozási idő)?

0 nap.

Mennyi időt kell várni az állat tejének emberi fogyasztás céljából történő lefejése előtt?

0 nap.

Miért engedélyezték a Duvaxyn WNV forgalomba hozatalát?

Az állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága (CVMP) azt a következtetést vonta le, hogy a lovak esetében a nyugat-nílusi vírus kezelésére alkalmazott Duvaxyn WNV előnyei meghaladják a kezeléssel járó kockázatokat, ezért a CVMP a Duvaxyn WNV forgalomba hozatali engedélyének megadását javasolta.

A haszon/kockázat profil az EPAR 6. moduljában található.

A Duvaxyn WNV-vel kapcsolatos egyéb információ:

21. 11. 2008-án/én az Európai Bizottság a Duvaxyn WNV-re vonatkozóan kiadta az Európai Unió egész területére érvényes forgalomba hozatali engedélyt. A készítmény felírására vonatkozó információ a doboz címkéjén/külső csomagolásán található.

Az összefoglaló utolsó aktualizálása: 21. 11. 2008.

 

Használati utasítás

Duvaxyn WNV - emulziós injekció lovak részére

Bizonyítást nyert, hogy a vakcina megvédi az állatokat a betegségtől, a viraemiás lovak számának csökkentése révén.A biztonsági vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a készítmény biztonságos lovak számára..

Minőségi és mennyiségi összetétel:

1ml (1adag) tartalma:

Hatóanyag:

Inaktivált Nyugat-Nílusi vírus VM-2 törzs RP* 1,0 - 2,2

*Relatív hatékonyság in vitro módszerrel, összehasonlítva a referencia vakcinával, melynek hatékonyságát lovakon vizsgálták.

Adjuváns:

MetaStim™ (SP olaj) 0,05 ml

Gyógyszerforma:

Emulziós injekció.

Célállat fajok:

Terápiás javallatok célállat fajonként:

6 hónapos vagy idősebb lovak aktív immunizálására Nyugat-Nílusi vírus ellen, a viraemiás lovak számának csökkentése érdekében.

Az immunitás kezdete: 3 héttel az alapimmunizálás után.

Az immunitás tartama: 12 hónap az alapimmunizálás után.

Ellenjavallatok:

Nincsenek.

Különleges figyelmeztetések:

Nincsenek.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések:

Különleges figyelmeztetések az állatokon való alkalmazáshoz:

Csak egészséges állatok vakcinázhatók.

A vakcinázás megzavarhatja a szerológiai módszerrel végzett járványügyi felméréseket. Mivel azonban az IgM válasz a vakcinázást követően ritka, egy pozitív IgM-ELISA teszt eredmény erős indikátora a Nyugat-Nílusi vírussal történt természetes fertőződésnek. Ha a pozitív IgM válasz következtében a fertőződés gyanítható, kiegészítő vizsgálat vezethet annak végső eldöntéséhez, hogy

az állat fertőzött vagy vakcinázott.

Specifikus vizsgálatokat nem végeztek a maternális ellenanyagok és a vakcinázás közötti összefüggések bemutatására, ezért 6 hónaposnál fiatalabb csikók vakcinázása nem ajánlott.

Az állatok kezelését végző személyre vonatkozó különleges óvintézkedések

Véletlen öninjekciózás, lenyelés, bőrre kerülés esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, és a használati utasítást vagy a csomagolást az orvosnak megmutatni.

Mellékhatások:

Kisszámú állat átmeneti, helyi reakciót mutathat a vakcinázás után az oltás helyén enyhe, helyi duzzanat formájában (max.1cm átmérőjű) amely magától felszívódik 1-2 nap alatt. Ez némelykor fájdalommal és enyhe depresszióval társult. Néhány esetben hőemelkedés előfordulhat 2.napig.

Vemhesség, laktáció dején történő alkalmazás:

Vemhesség és laktáció alatt használható. Vemhes kancákon nem végeztek specifikus hatékonysági vizsgálatokat. Ennek következtében nem

lehet kizárni, hogy a vemhesség alatt megfigyelhető átmeneti immunszuppresszált állapot ronthatja a vakcinázás eredményességét.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók:

Nem áll rendelkezésre információ ezen vakcinának más vakcinákkal való kompatibilitására. Annak eldöntése, hogy ezt a vakcinát egy másik állatgyógyászati készítmény előtt vagy után alkalmazzák esetről esetre történő megítélést igényel.

Adagolás és alkalmazási mód:

Intramusculáris alkalmazásra.

Adagolása egy adag (1ml) mélyen intramusculárisan a nyak tájékon, az alábbiak szerint:

- Alapimmunizálás: Az első oltás 6 hónapos korban második oltás 3-5 héttel később.

- Emlékeztető oltás: Elegendő mértékű védelem érhető el az évenkénti egyszeri adaggal végzett

Túladagolás:

A vakcina dupla adagjának beadása után, más egyéb mellékhatás, nem volt megfigyelhető.

Élelmezés-egészségügyi várakozási idő:

Nulla nap.

Immunológiai tulajdonságok:

Farmakoterápiás csoport: Immunológikumok lófélék részére -Inaktivált vírus vakcinák-Nyugat-Nílusi vírus vakcina.

ATC Vet kód: QI05AA10.

A vakcina a Nyugat Nílusi vírussal szemben aktív immunválasz kiváltására alkalmas.

Gyógyszerészeti sajátosságok:

Egyéb állatgyógyászati készítménnyel nem keverhető.

Felhasználhatósági időtartam:

A kereskedelmi csomagolású állatgyógyászati készítmény lejárati ideje: 24 hónap.

Különleges tárolási előírások:

Hűtve tárolandó és szállítandó (2 °C - 8 °C).

Fénytől és fagyástól óvni kell.

A közvetlen csomagolás jellege és elemei:

Egyadagos, steril, polypropilén fecskendő, latex mentes, I-es típusú dugóval lezárva

5, 10, vagy 25x1 ml -es, egyadagos fecskendő papírkartonban.

Előfordulhat, hogy nem minden kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

A fel nem használt állatgyógyászati készítmény vagy ilyen termék felhasználásából származó hulladékok kezelésére, megsemmisítésére vonatkozó különleges utasítások. A fel nem használt állatgyógyászati készítményt, valamint az állatgyógyászati készítményből származó hulladék anyagokat a helyi hatósági követelményeknek megfelelően kell megsemmisíteni.

A forgalomba hozatali engedély jogosultjának neve:

Fort Dodge Animal Health Limited

Flanders Road

Hedge End

Southampton

SO30 4QH

United Kingdom

Rendelhetőség:

Kizárólag állatorvosi rendelvényre adható ki.

Kizárólag állatgyógyászati alkalmazásra.

A forgalomba hozatali engedély száma:

EU/2/08/086/001

EU/2/08/086/002

EU/2/08/086/003

 

Irodalom, források:

Varga J. – Fodor L.: Nyugat-Nílusi láz. Szemlecikk

dr. Déri János baromfiszakállatorvos

ismétlő oltás után, bár ez a program nem teljesen bizonyított. cikke

Epidemiológiai Információs Hetilap

Az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) kiadványa.

Európai nyilvános értékelő jelentés (EPAR)

 

 

 

 



A csülök betegségek elkerülhetők!


 

A csülök betegségek elkerülhetők!

 

 

 

Szilárd, terhelhető és egészséges lábvégek a nagyteljesítményű tehenek termelésének ugyanolyan feltételei, mint a sportolónak a jó sportcipő. A fájdalmas, sebes pontok az állat járását gátolják, a sántaság jelentős termelés csökkenést eredményez.  

 

A csülök egészségét számos tényező befolyásolja.

1.  Tenyésztési
     hatás

·         Szelekciós lehetőségek igénybevétele a lábvégek ellenálló képességének javítására. 

2.  Tartási
     körülmények

·         Tiszta, közlekedő és pihenő felületek előnyösen hatnak a csülök szilárdságára.

·         A tehén komfort érzetét fokozni kell.

·         Nagytestű tehenek részére megfelelő méretű pihenő és közlekedő felület biztosítása szükséges.

·         Éles peremek és túl durva közlekedő felületek csülök károsodást okoznak.

3.  Csülök-
     ápolás

·         Általában a szaru növekedése és kopása a talpon és a hordozó szélen nincs összhangban. A kiegyenlítettlenség károsodáshoz, fájdalmas pontok kialakulásához, csülök gyulladáshoz és összességében az állatok sántaságához vezet. Ezért évente két alkalommal a csülök ápolása elengedhetetlen.

·         Amennyiben takarékoskodunk a szükséges ápolással, úgy a tehén is takarékoskodik a tejjel. A beteg állat naponta kb. 1 kg tejjel ad kevesebbet, a tejmennyiség csökkenése az egyed genetikai képességétől és a laktáció idejétől függően jelentősen több is lehet.

·        A sántaság kondíció romláshoz és szaporodásbiológiai zavarokhoz is vezet.

4.  Fertőzések
     hatása

·         Panaritium az ujjak közötti terület mélyebben fekvő szöveteinek bakteriális gyulladása. A baktériumok megtelepszenek a felpuhult szarurétegben és nagyon fájdalmas fertőzést okoznak. Az állat egyre kevesebbet mozog, csökken a takarmányfelvétel és csökken a tejtermelés.

·         Mortellaro- féle betegség: felületi gyulladás, mely általában a pártaszélen alakul ki, gyakran fekélyes, idültté válik és a sarokszarú sérüléseit okozza.
Mindkét fertőzés típus kialakulását a nedves, nem higiénikus közlekedő felület elősegíti, antibiotikummal történő kezelése szükséges.

 

5.  Takarmányozási
     hatás

A                     Alapszabályok betartása

A kérődzők emésztési sajátosságainak megfelelően kell az állatokat takarmányozni!.

A strukturális rost hiánya, nagymennyiségű abrak adagok, könnyen emészthető szénhidrátok (keményítő és cukor)  etetését kerülni kell, mert hatására megnövekszik a szöveti hormon a hisztamin képződése. Ez a véráramon keresztül közvetlenül a csülök szöveteit támadja meg, a csülök vérellátása zavarokat szenved és az egészséges szarufejlődést gátolja.

Romlott, penészes takarmányok etetése,  ugyancsak hisztamin képződéshez, anyagforgalmi zavarokhoz vezet.

B                     Specifikus hatóanyag ellátás

  1. A termelési szintnek megfelelő kiegyenlített makroelem ellátás mellett.
  2. A szükségletnek megfelelő speciális nyomelem kiegészítés biztosítása.


A csülök egészségi állapotát különösen a cink és a kén befolyásolja. Figyelembe kell venni az ásványi anyagok egymás hatását erősítő vagy gátló tényezőit is.

A sok réz felszívódása általában hátrányosan csökkenti a szaru magnézium, kalcium és cink tartalmát.  A cink tartalmat csak speciális cink kötések un. cink kelátok formájában tudjuk biztosítani, itt a cink aminosavakhoz kötötten kerül az állati szervezetbe, a cink kelátoknak különösen jelentős pozitív hatása van a szarú, bőr és szőr egészségére.

 

  1. A csülök és szaru egészségének folyamatos fenntartásához megfelelő szintű   A, D3, E vitamin és biotin kiegészítés elengedhetetlen.

 Mindez megtalálható a  SALVANA Klauen-Profi-ban!


Demodicosis

Demodicosis (demodikózis, szőrtüszőatka fertőzés, szőrtüszőatkásság)

A kutyák egyik legsúlyosabb parazita okozta bőrbetegsége, mert gyógykezelése hosszantartó, komplikált és nemritkán csak átmeneti sikerrel jár vagy eredménytelen. Fiatal állatoknál a generalizált forma súlyos beszámítás alá esik, akár a kiskutya elhullásával járhat. A kórokozók gyakorlatilag minden kutyában megtalálhatók. Az atkák a szőrtüszőkben, faggyúmirigyekben élnek, de rendszerint mégsem okoznak klinikai tünetekben megnyilvánuló elváltozásokat, betegséget.



A kórokozó. 

A szőrtüszőatka (Demodex canis) szabad szemmel alig látható, 0,2-0,3 mm nagyságú, színtelen parazita, négy pár csökevényes, tuskószerű lába van, amely a kutyák szőrtüszőjében, ritkábban fagygyúmirigyeiben élősködik. A bőr sejtjeiből, plazmából és vérből él. Fejlődésmenetük részleges átalakulás, a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket. A citrom alakú petékből mintegy hat nap alatt kikelnek a hatlábú lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe.

A kutyák közvetlen érintkezés útján fertőződnek, sokszor a születésük után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák. A paraziták a klinikailag egészséges ebek nagy részének a bőrében is megtalálhatók. A klinikai tünetek kialakulása a kutya szervezetének ellenálló képességének csökkenésekor, az immunrendszer működését gyengítő vagy blokkoló tényezők jelenléte esetén (pl. télen, rossz tartás és helytelen táplálás, férgesség, betegségek, daganatok, örökletes immunhiányos betegségek esetében vagy egyes gyógyszerek beadása után, stb.), gyakrabban észlelhető. Az atkák tömeges elszaporodásakor az állatok vérsavójában csökken a fehérvértestek száma, amelyek felelősek a sejtek által közvetített immunitásért. Ha az atkák számát csökkenteni tudjuk, a sejtek száma újra normalizálódnak. A megfigyelések szerint az őszi nyirkos időszak, (a páratartalom és hőmérséklet) szintén kedvez az atkák szaporodásának.

A fertőzésre minden korú és fajtájú kutya fogékony, különösen a fiatal és sima szőrű fajták.

Macskában a Demodex cati okozza a betegséget, sokkal ritkábban alakul ki, mint kutyában. A macskáknál is az immunrendszert gyengítő idült betegségek állnak a háttérben, mint a leukózis, vagy a fertőző hashártyagyulladás.
A kezelés nehézkes, egyes spot on készítmények hatnak rá, a fürösztőszerek alkalmazása, különösen macskánál körültekintés igényel.

A rühatkák gazdaspecifikusak, azaz csak kivételes esetben fordul elõ, hogy valamelyik atka a gazdaállaton kívül idegen fajú élõlényen, például az ember bõrén is megtelepedjen és tartósan szaporodjon. Ha ez mégis megtörténik, az általuk okozott bõrelváltozások rövid ideig tartanak, s rendszerint kezelés nélkül is meggyógyulnak.

 

A betegség formái, tünetek.

A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő:

1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező (squamosus) demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Ez általában nem viszket, az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik. Nem szabad kezeletlenül hagyni, mert generalizálódhat.

2. Az általános vagy generalizált (pustulás) demodicosis minden esetben a helyi vagy pikkelyező formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltő baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök (pustulák) vagy ilyen váladékkal borított területek (pyoderma) jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges.

3. Pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. A kutyák lábainak alsó részein észlelhető. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos (pododermatitis), vizenyősek és fájdalmasak. Általában a  következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás és a kutya sántítása tűnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a kórhatározást.

A kutyánkon érdemes alapos vizsgálatot végeztetni, hogy megállapíthassuk a kiváltó, a háttérben megbújó okot is. Ezeket különböző kiegészítő vizsgálatokkal -vérvizsgálat, röntgen, ultrahang, stb.- tudjuk megerősíteni.

Gyógykezelés.

A demodicosis komplex kezelést igényel. Hosszadalmas és sok türelmet igényel.

Legfontosabb a paraziták elpusztítása, de legalább számuk nagymértékű gyérítése. Ezt amitráz hatóanyagú készítményekkel érhetjük el. Ezek képesek a szőrtüszőkben megbúvó atkák elpusztítására. Ecsetelésre, fürdetésre alkalmazhatjuk a Tacticot megfelelő hígításban. Prevencióként -a kutya jó tartási és táplálási körülményei mellett- szóba jöhet az amitráz hatóanyagtartalmú nyakörv (Preventic) használata is. Kifejezetten a kutyák demodicosisának kezelésére szolgáló más törzskönyvezett készítmény nincs. Végső esetben az ivermectin tartalmú készítmények alkalmazása is szóba jöhetnek de ezek a szerek kutyára nincsenek törzskönyvezve, a beavatkozás az állattartó hozzájárulásával és felelősségére történhetnek.

A generalizált forma kezelésénél nem csak az atkákat, hanem a másodlagos kórokozókat, gennykeltő baktériumokat is el kell pusztítani. A kezeléshez ma már sokféle széles hatásspektrumú készítmény áll rendelkezésre akár injekciós, akár tabletta formájában.

A szőrtüszök kitisztításához speciális gyógysamponokat kell alkalmazni. A Peroxyderm a benzoilperoxid hatóanyagot tartalmazza mosóhatású szuszpenzióban, melyből vízzel elegyedve sampon keletkezik. A benzoilperoxid széles hatásspektrumú, nagy hatékonyságú antibakteriális anyag, ezen kívül a bőrön keratolytikus és sebostatikus hatású. A keratolytikus hatás a laesiokon lévő var felületének kíméletes eltávolítását, a sebostatikus hatás pedig a faggyúmirigyek működésének gátlását eredményezi. Ezáltal a bőr a terápia során könnyen zsírtalanítható és ezalatt megtörténik a szőrtüszők tisztulása is (follicular flushing).

Az immunrendszer erősítésről sem szabad megfeledkeznünk. Az Immunovet, Vetri DMG Liquid vagy Béres Minera cseppek alkalmazása segíti a gyorsabb gyógyulást.

A szőr és bőrregeneráló készítmények fontosak a kiegészítő terápiában. Erre is sokféle készítmény kapható.

Májmételykór


Májmételyek

Mit ír Pallas Nagylexikona?

A mételykór (Distomatosis, Leberegelseuche), a juhok és szarvasmarhák idült megbetegedése, amely juhok között néha járványos alakban is előfordul. Előidézői a májmételyek (Distomum hepaticum) és lándsaalakú mételyek (D. lanceolatum), melyeknek betokolt álcáit (cercaria) a zöld takarmánnyal szedi fel az állatok. A mételykór kezdeti szaka elkerüli a figyelmet s csak a 2.-3. hónapban veszik észre, amikor már súlyos táplálkozási zavarok mutatkoznak. Ilyenkor a betegek rohamosan soványodnak, gyorsan kifáradnak, látható nyálkahártyáik feltünően halaványak (sápkór). A juhok gyapja száraz, fénytelen,
a szarvasmarhák szőre borzalt, a bőr száraz; a szemhéjakon, a has alsó részén és a
toroktájon vizenyős beszűrődések észlelhetők. Azonkivül emésztési zavarok támadnak,
amelyek étvágytalanságban, a kérődzés félbenhagyásában, dugulásban vagy hasmenésben
nyilvánulnak. A máj tájéka érzékeny, sőt néha a megnagyobbodott máj ki is tapintható.
A test hőmérséklete változó, időszakonként hirtelen emelkedést mutat. Szarvasmarhákon
súlyos tünetek még nagyobb fokú fertőzés eseteiben is csak igen későn és aránylag ritkán
észlelhetők, ennek megfelelőleg ritkán okoz köztük elhullást is, ellenben fiatal juhokon
sokszor súlyos alakban lép fel, sőt esős esztendőkben, mocsaras és posványos vidékeken
járványos alakot is ölthet. Lefolyása rendesen idült s csak igen nagy számu métely
bevándorlásakor történhetik, hogy az élősködők vándorlása folytán keletkező hashártyagyuladás, a vérerek elroncsolása következtében beálló vérzés, v. az agyba jutott emboliák miatt hirtelen elhullanak az állatok. A mételykórt gyógyítani nem lehet, miután a májban levő mételyek hozzáférhetetlenek. Kevés haszna van tehát a sós és fűszeres anyagok szokásos adagolásának is. Csakis profilaktikus úton küzdhetünk fellépése és terjedése ellen.
Legfontosabb e részben, hogy vizenyős, posványos legelőkre ne hajtsák az állatokat.
Bőséges és egészséges takarmányozással lehet ugyan az állatok ellenállóképeségét némileg
fokozni, mert a jól táplált, erőteljes egyedek könnyebben elviselik a mételyeket és
hamarább kiheverik annak következményeit, legfontosabb mégis a fertőzés lehetőségének
elkerülése. Leuckart ajánlja a mételyálcákat tartalmazó apró csigák összegyüjtését és
megsemmisítését, ez azonban gyakorlatilag alig kivihető. Célszerűbb kacsákat v. libákat
bocsátani a juhok előtt a gyanus legelőkre, amelyek felfalják a csigákat, anélkül, hogy
az ártalmukra lenne. Legbiztosabb azonban a posványos rétek lecsapolása és kiszárítása,
mert a száraz területek alkalmatlanok a mételyek fejlődésére. Gondoskodni kell azonkivül
az elhullott v. levágott mételykóros állatok májában élősködő férgek megsemmisítéséről,
ami legkönnyebben elásás v. megfőzés útján történhetik.


Májmételykór

Mi okozza?

             Közönséges májmétely

A közönséges májmétely, a Fasciola hepatica, mely 2-3 cm hosszú, kb. 1 cm széles, lapos,
hímnős féreg, a házi és vadon élő kérődzők, ritkábban más állatfajok epeutainak élősködője.
Fejlődéséhez köztigazdára van szüksége, ez nálunk a törpe iszapcsiga (Galba truncatula),
mely tócsákban, rétek árkaiban, legelők vizes területein, vagyis a kicsi vizekben él, nagyobb vizeknek csak a sekély parti részein található meg. A csiga tojásdad-kúp alakú, vékony héjú, szarusárga színű, átlagos nagysága 9-10 / 4-5 mm, de vannak jóval nagyobb és kisebb példányai is.

           A köztigazda törpe iszapcsiga

A májban megtelepedett, ivarérett férgek petéket ürítenek, melyek az epe közvetítésével a bélcsatornába, majd innen a bélsárral a külvilágra jutnak.
A mételypetéből kikerülő I. lárva (miracidium) behatol a csigába, itt fejlődik több lárvanemzedékké (rédia, cerkária).
A cerkáriák elhagyják a csigát, a víz felszínén vagy a növényeken betokozódnak (kerekded, 0,2 mm átmérőjű, szürkés képletek), a betokozódott cerkáriákat tartalmazó fű, széna stb. elfogyasztása vagy víz ivása útján fertőződnek a gazdaállatok.
A gazdaállat belében a fiatal métely leveti a burkát, átfúrja a vékonybél falát és a szabad hasüregen keresztül behatol az állat májába. A máj állományában 4-7 héten át vándorol, majd a már csaknem ivarérett parazita betör az epeutakba.

             A májmétely fejlődési ciklusa

A lárvák különböző fejlődési alakjai vizet és megfelelő hőmérsékletet igényelnek, a betokozódott cerkáriák azonban meglehetősen ellenállóak, még kevéssel fagypont alatti hőmérsékletet is elviselnek, ezért az enyhébb telet is kibírják.
Mivel hazánkban télen gyakoriak a kemény fagyok, a legelők tavasszal gyakorlatilag mentesek a cerkáriáktól.

A közönséges májmétely fejlődési ciklusa 

Mikor fordul elő?

A fertőzöttség jelen lehet az állományban klinikai tünetek nélkül is, de az állatok ilyenkor is folyamatosan ürítik a petéket.
Nedves, vizes környezetben fordul elő, legelő állatok az időjárástól függően általában augusztus-október hónapokban fertőződnek, így a betegség heveny formája leggyakoribb októberben.
A betegség idült formája január-április hónapokban jelentkezik.
Az esetek többségében endémiás, fertőzött legelőkhöz kötött betegség.
Korábban igen elterjedt volt, a legeltetés visszaszorulásával, a korszerű mételyellenes szerek használatával jelentősége csökkent.

Milyen tünetek vannak?

Attól függően, hogy a betegség heveny, félheveny vagy idült formájáról van szó, a tünetek:
· Heveny májmételykór: a fiatal mételyek nagyfokú inváziója, vándorlása roncsolja a máj parenchimáját és vérereit, a kifejlett férgek pedig az epeerekben okoznak sérüléseket, ezáltal vérveszteséget is. A mételyeknek toxikus hatásuk is van (májgyulladás, májelégtelenség).
Alacsony láz, bágyadtság, étvágytalanság, gyengeség, gyors soványodás, sápadt nyálkahártyák. Gyakori a sárgaság és a felgyülemlett savó miatti has-terimenövekedés. Egyes juhokon hashártyagyulladás is kifejlődhet. A betegek általános állapota fokozatosan romlik, az elhullás néha szórványos, máskor egészen nagy mértékű.

· Félheveny májmételykór: lefolyása 4-6 hét. Vérszegénység, májelégtelenség, májgyulladás.

· Idült májmételykór: az étvágy csökken, a betegek vérszegények, gyapjuk hullik, szakadékony, tompa fényű, áll-alatti ödémás beszűrődések ("szakáll"), vizenyős duzzanatok a szemhéjon, valamint a mellkas- és a has alján is, fokozatos leromlás, beesett szemek, gyakori hasmenés. A máj megnagyobbodik.

Megelőzés, védekezés.

Petéket ürítő, fertőzött állat ne kerüljön ki tavasszal a legelőre, ezért téli bélsárvizsgálat alapján állománykezelés.
(Több korszerű, igen hatékony, szájon át adható készítmény van forgalomban).
Ha a kezelést már legelő állománynál végeztük, kezelés után az állományt a fertőzött legelőről el kell távolítani, majd 8 hét múlva a kezelést meg kell ismételni!
Legelők vízállásos területeinek felderítése, megszüntetése.
Szakszerű legelőhasználat, fertőzött legelőről augusztus hónapban áthajtás olyan legelőre, ahol az év első felében kérődzők nem legeltek.
Kaszált területeken csigairtás (mész, réz-szulfát).
Tartósított takarmány (szenázs) készítésére lehetőleg a nem legeltetett területek füvét használjuk fel!


Lándzsásmétely-kór

Mi okozza?

                    Lándzsás májmétely

Lándzsahegyre emlékeztető alakú, kb. 10 mm hosszú, 2 mm széles, lapos testű, barnásfekete színű lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum), mely az epeutakban él.
Fejlődésében két köztigazda szerepel: az első a száraz, meleg talajokat kedvelő szárazföldi (tüdős) csiga, a második a szürke gyepi hangya. A csigákban fejlődnek ki a cerkáriák (lárvák), melyek azután a csigákból a fűszálakra kerülnek, ahonnan a hangya felveszi őket, s a gyepi hangya testüregében fejlődnek ki a metacerkáriák (fertőző lárvák). A hangyák a
hűvös reggeleken a fűszálak végén tapadnak, ezeket a juh lelegeli, vékonybelében a fiatal mételyek kiszabadulnak és az epevezetéken át az epeutakba vándorolnak.

         A lándzsás májmétely fejlődési ciklusa

A lándzsás métely fejlődési ciklusa

Mikor fordul elő?

Ellentétben a májmételykórral, ez a száraz legelőn tartott állományok parazitózisa. Az év bármely szakában előfordul, veszélye mégis áprilistól - júniusig a legnagyobb.

Milyen tünetek vannak?

Többnyire nagyszámú féreg sem okoz jellemző klinikai tüneteket, itt májgyulladás nincs, de az epeutak burjánzása miatt a májfunkciók nem tökéletesek, vagyis termeléscsökkenés mindenképpen észlelhető. Hosszú ideig fennálló, erős fertőzöttség kondícióromlást eredményez.

Megelőzés, gyógykezelés.

Fertőzött állatok (bélsárvizsgálat!) kezelése. A forgalomban lévő mételyellenes szerek közül csak néhány alkalmas a lándzsásmétely ellen, ezért is fontos megkülönböztetnünk a májmételykórtól.


A házinyúl myxomatózisa



A myxomatózisos nyúl

A házinyulak myxomatózisával kapcsolatos ismeretek felelevenítését indokolja egyrészt, hogy a kora nyári szúnyoginvázió lényeges szerepet játszik a betegség évenkénti ismételt megjelenésében másrészt pedig hogy a legújabb hazai szakirodalomban (Varga-Tuboly-Mészáros :A háziállatok fertőző betegségei, 1999) a vakcinázásokra utaló fejezetek (pl. oltás: 3 hónapos kor után) nincsenek összhangban a mindennapi gyakorlattal , így az ott leírtak kiegészítését láttuk szükségesnek.

A myxomatózis a házinyúl ízeltlábúakkal terjedő, vírusos eredetű, klasszikus formájában a lágy kötőszövetek myxoedémás duzzanatával járó, általában elhullással végződő betegsége.

 

 

Története

A betegség Dél-Amerikában, az ott élő gyapotfarkú nyúlban őshonos, és onnan terjedt el szinte az egész világon. Az őshonos nyúlállományban a néma fertőzés a jellemző, megbetegedés és elhullás alig fordul elő. A Dél-Amerikába bevitt európai házinyulak között viszont szinte 100%-os mortalitással jelentkezett a betegség. Ez adta az ötletet az ausztrál mezőgazdászoknak, hogy általa próbáljanak megszabadulni egy kontinensüket ért természeti csapástól. Ausztráliába az üregi nyulat ugyanis már házinyúlként vitték magukkal az 1788-ban Angliából odatelepített fegyencek és őreik, akik számára az élőnyúl a hosszú tengeri úton táplálékul szolgált. Ugyanezen okból az új telepesek szaporítani is kezdték anyulakat, de néhány példány, valószínűleg a fogságból elszabadulva hamar elszaporodott. így Ausztráliában a visszavadult, és létszámában hatalmasra duzzadt házinyúl populáció a növénykultúrák kipusztításával valóságos mezőgazdasági katasztrófát jelentett.

Arra gondolván, hogy a myxomatózis majd megtizedeli ezt a különösen nagy gazdasági kárt okozó állományt, 1950-ben néhány beteg állatot vittek be tudatosan Dél-Amerikából, és az eredmény nem is maradt el. A myxomatózis vírusa az ausztráliai elvadult nyúlállományban hatalmas pusztítást végzett, bár nem akkorát, mint amekkorát reméltek, sőt ma már Ausztráliában rezisztens vérvonalak is kialakultak. Ilyen esetekben ez a betegség nagyon enyhe tüneteket mutat, vagy tünetmentesen vészelik át az állatok. Európába a betegséget szintén szándékosan hurcolták be egy Párizs környéki magánbirtokra, a túlszaporodott üregi nyulak ritkítására. A myxomatózis vírusa innen robbanásszerűen terjedt tovább és kipusztította Európa csaknem teljes házinyúl állományát is.

 

 

A kórokozó, kórfejlődés.

A betegség kórokozója a Leporipox vírusok családjába tartozik, tehát egy nyulakhoz adaptálódott himlővírus. A vírus a hővel szemben kevéssé ellenálló, a bélsárban és a vizeletben nem fordul elő, mert ezek savanyú kémhatása elöli. A myxómás duzzanatból származó sebváladékkal együtt azonban kijuthat a környezetbe és gyors beszáradás után hetekig is fertőzőképes maradhat.

Járványtanában mint vektorok, a vérszívó ízeltlábúak, elsősorban a szúnyogok játsszák a fő szerepet. Alapvető volt azonban az a felismerés, hogy a vírus a szúnyogok szájszerveiben hónapokig is fertőzőképes marad. Az áttelelő szúnyogban a vírusok már kora tavasszal járványt indíthatnak el, a tenyésztő számára érthetetlen módon, hiszen ilyenkor szúnyoginvázió még nem indult meg.

Azok a szúnyogok tehát, amelyek ősszel fertőzött vért szívtak, kora tavasszal már újabb fertőzés forrásai lehetnek. Ilyenkor azonban már azzal is számolni kell, hogy a vírushordozó tavaszi-nyár eleji szúnyognemzedék a szélviharokkaI nagy távolságokra juthat el. A szúnyogok elsődleges terjesztő szerepét húzza alá az is, hogy Ausztráliában, illetve az 50-es években Európában, amikor kontinensjárványok fordultak elő, azok elsősorban a folyómedrek mentén kezdtek el terjedni. Kísérleti bizonyítékok vannak azonban arra is, hogy az istállón belüli terjedésben egyéb vérszívók, bolhák, legyek is szerepet játszhatnak. Sajnos olyan eset is előfordult mára gyakorlatban, hogy a vakcinázást végző személy az általa használt tűvel okozott állományon belüli fertőzést. A kórfejlődés során a vérszívó rovarok által beoltott vírus először a fertőzés kapujában szaporodik el, majd a véráram útján szétszóródik a szervezetben. Ezt követően a bőr hámsejtjeiben és a bőralatti kötőszövetben okoz szövettani elváltozásokat, melynek végén vizenyő és myxómasejtek jelennek meg, mindez nagy mennyiségben előfordulva már makroszkópos elváltozásokat (diffúz duzzanat, vagy göb) okoz.

 

Tünetek

A betegség első tünete a fülben futó erek falának megnövekedett átjárhatósága miatt a fülkagylón található vérzések megjelenése, amelyek különösen áteső fényben láthatók jól. Így a betegség jelentkezése esetén az adott állományból viszonylag korán ki lehet szűrni a már megbetegedett állatokat. Kísérleti fertőzésekben a betegség lappangási ideje 6-7 nap. Természetes körülmények között a myxomatózis egy általános, generalizált vagy egy körülírt duzzanatok formájában jelentkező, ún. göbös alakban fordul elő.

Az általános myxoedémás alakhoz gyakran, míg a göbös formához ritkán társul kötőhártya-gyulladás, amit sokan a betegség első tüneteként írnak le. A myxoedémás duzzanat általában elsősorban a fejre terjed ki, amit később gennyes kötőhártya-gyulladás követ. Ezzel párhuzamosan hurutos gennyes orrnyálkahártya-gyulladás alakul ki, amely a tüdőre is átterjed. Ezt az állapotot már nehéz légzés, magas láz és elesettség jellemzi, majd az egyre súlyosbodó tüdőgyulladás következtében hamarosan bekövetkezik az elhullás. A jóindulatú, ún. göbös formánál elsősorban a fülkagylón és az orrháton körülírt, általában tojásdad alakú, tömött tapintatú, diónyi vagy nagyobb duzzanatok fejlődnek ki.

Később lencsényi, babszemnyi formában ezek megjelenhetnek a szemhéjakon, a végbélnyílás, a nemi szervek környékén, sőt a körömágyban is. A göbök szövettani vizsgálata alapján olyan sejteket találtak, amelyek a myxóma daganatok sejtjeihez hasonlítanak, innen kapta a betegség a nevét. A látszat ellenére természetesen nem arról van szó, hogy minden egyes göb helyén fertőzött szúnyog csípte volna meg az állatot, hanem a vérárammal jutott vírus által előidézett elváltozások fordulnak elő a bőralatti kötőszövetben, a test különböző tájékain.

 

Gyógykezelés, megelőzés

A göbös forma gyakran ijesztő kiterjedése ellenére is gyógyulásra hajlamos, de a nagyobb göbök, különösen felfakadásuk után sebészeti ellátást igényeinek. Ennek elsősorban a hobby állatok esetében van jelentősége, hiszen tenyész-, illetve áruelőállító telepeken a beteg állatok kiirtása és az egészségesek mielőbbi vakcinázása a járható út. Településre kiterjedő járványok esetében az általános állategészségügyi rendszabályok az irányadók.

A myxomatózis esetében az állatok elesettsége és étvágytalansága,a magas láz ellenére a betegség első napjaiban nem jellemző, ami azért veszélyes, mert ha a járványos időszakban nem figyeljük gyakran állatainkat, különösen a fülkagyló elváltozásait, még pontosabban a fül erezetének bevérzettségét, akkor a betegséget csak későn fedezzük fel, ami a veszteségek növekedésével jár.

A myxomatózis generalizált, myxoedemás formájában beteg nyúl nem gyógyítható meg, tehát a betegség nem orvosolható. Egyetlen lehetőségünk a megelőzésben áll, amely kétirányú lehet. Egyrészt a szúnyogok távoltartása az állatoktól, másrészt a vakcinázás.

A nyílászárók szúnyoghálóval való fedése megfelelő védelmet ad, bár természetesen nem jelent 100 %-os biztonságot. Egyéb módszereknek, (pl. petróleummal töltött edények kihelyezése) nem látjuk értelmét. A hazai, élővírust tartalmazó, a Miskolci Állategészségügyi Intézetben kidolgozott vakcina –amely az első valóban hatékony vakcina volt a világon - szinte tökéletes védelmet biztosít. Fontos ezért – különösen endémiás területeken- a rendszeres, kora tavaszi vakcinázás. Itt kell felhívnunk

a figyelmet arra, hogy egy koratavasszal elvégzett oltással a tenyészállományt ugyan egész évre mentesíteni tudjuk, de az akkor beoltott választási vagy szopósnyulak a nyár közepére már nincsenek a telepen, helyettük teljesen új, oltatlan állománnyal találkozik a nyárderekán az esetlegesen fertőzött szúnyog. Éppen ezért azokon a területeken, ahol a betegség gyakran előfordul, a sorba növő állatok oltására is figyelemmel kell lenni. Egyes szakkönyvekben és régebbi oltási tájékoztatóban is azt tüntetik fel, hogy a nyulak a Myxovac vakcinával 3 hónapos kortói olthatók. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az anyától származó ún. maternális védettség csak kb. 2 hetes korig tart, így a 3 hetes nyulak vakcinázása már nemcsak hogy lehetséges, hanem kifejezetten indokolt is.

Gondoljuk meg, hogy ha csak 3 hónapos kortól lehetne a vakcinát alkalmazni, a mai intenzív gyorsan növekvő fajtáknál az azt jelentené, hogy a hízónyulaink a myxomatózis fertőzésnek a hizlalási időszak alatt végig ki lennének téve, hiszen a vágási súlyt már 70-80 napos korban elérik. Szerencsére ez nem így van, és a szopósnyulak oltását már3 hetes korban el lehet, és el is kell végeznünk.

Fontos ismernünk a vakcina használatának lehetőségeit a már fertőzött állományokban. Más állatfajok esetén, ha azok már fertőzöttek valamely betegséggel, vakcinázni már nem szoktunk, mivel a lappangóan beteg állatok a gyengített kórokozó hatására még súlyosabban betegednek meg. Myxomatózis esetében az általános tapasztalat az, hogy a már fertőzött állományban is minden kockázat nélkül elvégezhetjük a vakcinázást, mert a megbetegedett állatok már valószínűleg úgy sem menthetők meg, az egészségeseknek nagyobb részében azonban a védelem még kialakítható. Fontos tehát az első megbetegedések észrevételekor a beteg állatokat az állományból kiszűmi, ezeket az érvényes állategészségügyi rendszabályoknak megfelelően kiirtani, míg az egészségeseket külön-külön tűvel (mivel a lappangóan fertőzött állatokat nem ismerhetjük fel), vakcinás védőoltásban részesíteni. Az általános tapasztalat az, hogy így az oltást követően még körüIbelüI 10 napig fordulnak elő újabb megbetegedések és elhullások, két hét után azonban már nem, vagyis a két hete oltott állatokban már erős védettség alakulki.

Szólnunk kell az oltási reakciókról is. A Myxovac vakcina izomszövethez szoktatott élővírust tartalmaz, amely elvesztette patogenitását eredeti gazdasejtjei, a hámsejtek iránt. Ezért különösen akkor,ha "magasan" bőr alá és nem mélyen izomba oltunk, a vakcinázást követően 10-30 nap között néhány százalékos nagyságrendben előfordulhat oltási reakciók kialakulása. Ez azt jelenti, hogy az állomány egy töredékén enyhe lefolyású myxomatózis jelentkezhet, enyhébb esetben a fülön vagy az orrháton apróbb pörkök, súlyosabb esetben nagyobb göbök formájában. Ennek oka minden bizonnyal, az egyedi érzékenység, bár lehet, hogy az egyes vakcina-törzsek között is van némi virulencia különbség, hiszen néhányszor az oltási reakciók gyakrabban és generalizáltan jelentkeznek. Nem endémiás területeken a nagyobb hízóállományok (különösen ha azok szúnyogoktól való védelme jól megoldott) oltását elkerülhetjük, azonban ilyenkor rendkívül ébernek kell lennünk az állatok mindennapi megfigyelése során, és a tenyészállatok oltásáról ezeken a telepeken sem feledkezhetünk meg.

A vakcinával aggodalom nélkül olthatók a vemhes anyanyulak is, tapasztalataink szerint még előrehaladottan vemhes állatok esetében sem fordult elő koraellés vagy vetélés, és a szoptató anyáknál sem tapasztaltunk semmilyen rendellenességet (alom elhagyása, tejcsökkenés stb.). A vakcinázás ténye a vakcina pislogóhártyába való oltásával ellenőrizhető. Az oltott állományból származó állatokban csak enyhe pörkösödés alakul ki, míg az oltatlan egyedekben a betegség a vakcinavírus hatására is generalizálódik.



Nyulak pasteurellózisa



A házinyúl pasztörellózisa

 

A házinyúl ragadós náthája, ahogy a pasztörellózist népies nevén illetik, régóta ismert nyúlbetegség. A kórt a Pasteurella multocida baktérium idézi elő, amelyet a különböző időszakokban a baktériumról és a megbetegedésről rendelkezésre álló ismeretek alapján különféleképpen hívtak.

 

Míg a kórokozóval kapcsolatos mikrobiológiai ismeretek egyre gyarapodtak, a betegség elterjedtsége és az általa okozott veszteségek nagyságrendje mit sem változott. A fertőzés kisebb-nagyobb mértékben szinte minden nyúlállományban jelen van ma is, azon csekély számú laboratóriumi-nyúl tenyészetek kivételével, amelyekben speciális mentesítésítési programot végeznek.

 

A betegség tünetei a kórokozó baktériumtörzs típusától és a megtámadott szerv(ek)től függően igen változatosak, mégis a köznépi elnevezés igen találóan fejezi ki a lényeget, mert a baktérium mindig megtelepszik az orr nyálkahártyáján és ingerli majd hurutját okozza. A hurutos nyálkahártya váladéka azután tüsszögéssel a levegőbe és a szomszédságban lévő állatok szőrére vagy a ketrec részeire kerül, ahonnan egy egészséges, magát tisztogató vagy a környezetét szagolgató állat ismét csak az orrán át megfertőződhet. Az orrnyílásban megjelenő váladék szennyezi az orr környékén lévő szőrzetet, sokszor a tapintószőrőket is, valamint az első lábak belső felületének a szőrzetét, amivel a nyúl az „orrát törli”. Ezekről azután a baktérium közvetlen kontaktussal is terjedhet állatról állatra.

Maga a nátha egyébként ritkán jár súlyos következményekkel, inkább csak idegesíti a nyulat, rontja annak közérzetét. Meghatározó szerepe van azonban a kórokozó terjedésében, amint láttuk.

 

Az orrnyálkahártyán megtelepedett baktériumok ezután a légcsövön keresztül az alsó léguti szervekbe, a könnycsatornán át a szembe, a fülkürtön át a középfülbe, míg a vér- és nyirokerek utján pedig a belső szervekbe illetve a testüregek savóshártyáira kerülhetnek. Ez utóbbi helyeken már az érintett szervek súlyos elváltozását okozzák, ami termelés kiesést okozó megbetegedéshez vagy rosszabb esetben elhulláshoz vezet.

 

Nincsenek pontos ismereteink arra vonatkozóan, hogy a fertőzés szervezeten belüli terjedését milyen tényezők befolyásolják, de feltételezhetően egyforma jelentőséggel bírhat az érintett állat ellenállóképessége illetve a megtelepedett törzs kórokozóképessége is. A baktérium fenotípusos jellemzésére eddig rendelkezésre álló módszerekkel mostanáig nem sok olyan tulajdonságot találtak, ami egyértelműen összefüggésbe hozható lenne a megbetegítőképességgel. Egyik ilyen lenne a Pasteurella multocida toxin termelő képessége, ami bebizonyosodott már a baromfi kolerát illetve a sertés torzító orrgyulladását okozó törzsek esetében. A házinyúlból izolált törzsek toxintermeléséről azonban mostanáig nem rendelkezünk adatokkal. Jelenleg új, genotípusos elemző módszerektől várható a kórokozóképességet befolyásoló tulajdonságok azonosítása.

 

A betegség kezelése és a fertőzés terjedésének megelőzése igen összetett feladat, amiben az állatorvos mellett kiemelt az állattartó szerepe is, együttműködésük elengedhetetlen.

 

A diagnózis az élő állatok tünetei illetve az elhulott nyulak kórbonctani lelete alapján valószinűsíthető. Azonban számos más kórokozó is nagyon hasoló tüneteket okozhat, ezért szükséges a kórokozó kimutatása. A pasztörella által előidítézett kóros szervi elváltozásokból többnyire nem okoz gondot a baktérium kitenyésztése, de a helyes diagnózis felállítását megnehezítheti, ha egyidejűleg más baktériumok, vagy vírusok kimutatására is sor került. Ugyanez a nehézség egyértelműen jelentkezik a tünetmentes hordozó-ürítő állatok felkutatásakor is, amikor az orrnyálkahártyáról gyűjtött minták erősen szennyezettek a normál flórát alkotó baktériumokkal. Ilyen esetekben a baktérium meghatározása a hagyományos módszerekkel meglehetősen hosszadalmas, és valamelyest bizonytalan kimenetelű is lehet. Egyszerűsíti, és hatékonyabbá teheti ezt a lépést a jelenleg már rendelkezésre álló, genetikai információkon alapuló eljárások alkalmazása.

 

A terápia megkezdéséhez meg kell határozni az izolált és azonosított Pasteurella multocida törzs(ek) antibiotikum érzékenységét. A betegség tüneteit kifejezetten mutató nyulak esetében még a hatékony antibiotikumokkal végzett kezelés is csak átmeneti gyógyulást eredményez, amit ismétlődő fellángolások követnek. A veszteségek azonban, az elhullás megakadályozásával és a termelési szakasz (pl. szoptatás) befejezésének biztosításával, még így is csökkenthetőek.

 

A terjedés csökkentése vagy megelőzése érdekében több eljárást alkalmaznak egyidejűleg:

 

A legegyszerűbb az ürítő állatok felfedése és eltávolítása, ami jelenleg kizárólag a látható tünetek megjelenése vagy jelentős termelés csökkennés alapján történik. Ez bizony gyakorta késedelmes és éppen a veszteségek mérséklése érdekében válik szükségessé a nem kielégítően hatékony, de az ürítő stádiumot esetleg befolyásoló gyógyszeres beavatkozás is. Amennyiben ezt a kezelést a beteg állatok környezetében található tünetmentes nyulakra is kiterjesztik, akkor már antibiotikumos megelőzésről beszélünk. Ennek célja a közelben lévő fogékony állatok fertőződésének a megakadályozása. Bár ezeknek az eljárásoknak a hatékonysága bizonytalan, és az antibiotikumok ilyen jellegű használata aggályos, mégis ez a jelenleg leginkább elterjedt eljárás. A tünetmentes, de ürítő állatok eltávolításához és az eljárás által nyújtott előnyök értékeléséhez még további kutatások szükségesek.

Az állatartó részéről az állatok közötti érintkezésnek a lehetséges minimum értékre csökkentése, vagyis a zsúfoltság csökkentése nagymértékben növelheti a fentebb részletezett eljárások hatékonyságát.

 

Hiábavaló azonban a fertőzést terjesztő állatok eltávolítása és a megelőző célzatú gyógykezelés is, amennyiben hiányos vagy nem eléggé hatékony az állatok közvetlen környezetének tisztogatása és fertőtlenitése. Az orrváladékkal vagy a felfekedó bőralatti tályogok váladékával ürülő kórokozó a környezetben hosszasan életben marad és további fertőzések forrásául szolgál.

 

A fertőzési lánc hatékony megszakításáról ezeken a pontokon is gondoskodni kell tehát.

 

A fogékony állatok immunitásának kialakítását szolgáló vakcinázással a megbetegedés behurcolásának és a fertőzés állományon belüli terjedésének a megakadályozása lehetséges. Erre a célra kifejlesztettek számos készítményt, amelyek hatékonyságát azonban többnyire csak laboratóriumi fertőzési kísérletek támasztják alá. Az, hogy használatuk a nyúltenyésztésben nem terjedt el, nem feltétlenül csak az ezzel járó kiadások rovására írható, mivel hatékonyságukat üzemi szinten nem bizonyították. A kórokozó jelenleg folyó genetikai vizsgálata megerősíteni látszik azt a korábbi feltételezést, hogy az egyes telepeken különböző törzsek fordulhatnak elő, amelyek nem biztosítanak kereszt immunitást egymással szemben. Ez a telepi autovakcinák előállításának szükségességére mutat, ami azonban amellett, hogy költségesebb, még hosszadalmas is. Mindemellett Magyarországon kereskedelmi forgalomban engedélyezett készítményt nem kínálnak a tenyésztőknek, és hivatalosan engedélyezett autovakcina előállításra sincs mód.

A behurcolás veszélye karanténozással és a tünetmentes ürítők egyidejű felderítésével csökkenthető. Ha semmiképpen nem elkerülető ürítő állatok betelepítése, akkor legalább külön csoportban történő elhelyezésükről gondoskodni kellene.

 

A fertőzéssel szembeni ellenállóképességet számos környezeti tényező csökkentheti, elsősorban azok, amelyek a nyálkahártyák működését befolyásolják. A páratartalom és hőmérséklet mindkét irányú szélső értékei, a túl magas ammónia és porkoncentráció mind ilyen hatások. A nyúltartónak gondoskodnia kell tehát arról, hogy az állatház klímája minden igényt kielégítsen.

 

A jelenleg rendelkezésre álló valamennyi eszköz összehangolt felhasználásával a kórokozó előfordulásának gyérítése, ha nem is a teljes mentesítés, termelő telepeken is elérhetőnek látszik, habár bizonnyal igen hosszadalmas és összetett folyamat lesz. 



Tularémia, mint állatról emberre terjedő betegség


Francisella tularensis

Magyar név:
Tularémia
Orvosi név:
Tularaemia
A betegség lényege:
A betegség a vadon élő, baktériummal fertőzött rágcsálók (főképpen a nyúl, pézsmapatkány) által terjed, az ember az állati szövetekkel való kontaktus (nyúl nyúzása), vagy kullancscsípés során fertőződhet. Leggyakrabban vadászok, hentesek, gazdálkodók, szőrmefeldolgozók, és laboránsok fertőződhetnek. Magyarországon 1988-ban 77 esetet, 1992-ben 49 esetet jelentettek.
A betegség oka:
A betegség kórokozója a Francisella/ Pasteurella tularensis baktérium, amit rágcsálók közvetítenek.
A betegség tünetei:
A betegség 2-10 napos lappangás után, hirtelen kezdődik. A betegek magas lázat, fejfájást, émelygést, és a csípés helyén kis bőrkiemelkedést, amely rövid idő alatt kifekélyesedik, észlelnek. A helyi nyirokcsomó megnagyobbodik érzékennyé válik. A betegeknél tüdőgyulladás is kialakulhat. A lép (bal oldalon a bordaív alatt) megnagyobbodhat, érzékennyé válhat. Néha izomfájdalmakat, levertséget észlelhetünk. Nem ritka a tünetmentes fertőzés.
Elvégezhető vizsgálatok:
A betegséget a tünetek, orvosi vizsgálat, vérvizsgálat, vérből tenyésztéses vizsgálat, mellkas röntgen vizsgálat, segítségével diagnosztizálhatják.
A betegség várható kezelése:
A betegséget antibiotikummal lehet kezelni.
Javaslatok:
A betegség terjedésének megakadályozása szempontjából a legfontosabb a megelőzés, ez alatt rágcsálóirtás, és a kullancscsípést megakadályozó szerek használatát értjük.
A betegség várható lefolyása:
A betegségben szövődményként: agyhártya gyulladás, szívburokgyulladás, csontvelőgyulladás alakulhat ki. A betegség kezelés nélkül 6%-ban halálos kimenetelű. A betegség időben megkezdett kezelése esetén halálozás nem fordul elő, és a fertőzés lezajlása után védettség alakul ki.